Az egerek által terjesztett fertőző betegségek:
Fertőző agyhártyagyulladás (Lymphocytiás choriomeningitis)
A betegséget előidéző LCM vírus a bőrön, a tápcsatornán és a légutakon keresztül az emberi szervezetbe bejutva, az agyburkok vérbőségét és beszűrődését okozva savós agyhártyagyulladást (meningitis serosa) idéz elő. A meningeális izgalmi tünetek (fejfájás, szédülés, tarkómerevség) a második lázas fázisban alakulnak ki, de az esetek többségében 1-3 hét alatt megszűnnek, és az igen jóindulatú fertőzés csaknem maradvány nélkül gyógyul. A kóreredetre csak a járványügyi anamnézisből lehet következtetni. Be- és kijelentésre kötelezett. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat elvég-zése kötelező. A beteg váladékait és az azokkal fertőzött anyagokat folyamatosan fertőtleníteni kell. A kórokozó természetes forrása az egér. A fertőzött egér ürüléke, orrváladéka, vagy nyála útján terjeszti a kórokozót, ami a vírussal szennyezett élelmiszeren, esetleg vízen keresztül, vagy az egér érintésével (igen ritkán) jut az ember szervezetébe. Az élelmiszer előállító és feldolgozó helyek egérmentességének bizto-sítása a megelőzés egyik fontos lehetősége.
Salmonellosis: (Szalmonella)
Az egerekben különféle Salmonella fajok szaporodnak el. A fertőzött egér ürülékével, orrváladékával, vagy nyálával szennyezett (nem hőkezelt) élelmiszer elfogyasztásakor érheti az embert fertőzés.
A patkányok által terjesztett fertőző betegségek:
Pestis(dögvész):
A Yersinia pestis baktérium által előidézett betegség a patkányon élősködő bolhák (bármely embervért szívó faj, leggyakrabban a trópusi patkánybolha, Xenopsylla cheopis, de a nálunk honos, mérsékeltövi patkánybolha, sőt az emberbolha közvetítésével terjed. A kórokozó a bolha csípésekor kerül a szervezetbe. A betegség 2-6 napos lappangási idő után hirtelen magas lázzal, zavartsággal, deliriumig fokozódó nyugtalansággal kezdődik, a kórokozó a nyirokutakon haladva eléri a behatolási kapuhoz közeli, regionális nyirokcsomót és ott elhalást okoz, amelyet vérzéses, gyulladásos ödéma vesz körül, úgynevezett bubópestis fejlődik ki. Az így kialakult bubóból a folyamat továbbterjed. A megbetegedések egy részénél másodlagos tüdőpestis fejlődhet ki. A tüdőpestis epidemiológiai jelentősége az, hogy a beteg már cseppfertőzéssel is terjeszti a kórokozót, így a környezetében levő személyeknél elsődleges tüdőpestis alakul ki. A betegség felismerése típusos esetekben vagy járványban nem okoz nehézséget, de sporadikus, vagy atípusos formában jelentkezve a kórisme felállítása nem könnyű. A betegség antibiotikum időben megkezdett alkalmazásával gyógyítható, egyébként az életben maradás esélyei csökkennek.
Az általános megelőzésben a patkányok és a bolhák irtásának (a nemzetközi egészségügyi egyezmények előírásainak megfelelően elsősorban a nemzetközi forgalomban közlekedő vízi-, légi- és szárazföldi járműveken) kiemelt jelentősége van.
A pestis kórokozója a fertőzött bolhák közvetítésével a patkányokat is megbetegíti, amelyek között a betegség igen gyorsan, járványos formában terjed. A beteg patkány rejtekhelyéről többnyire előjön, mivel már nem fél az embertől. A pestisben elpusztult patkányokról eltávozó, a kórokozót tartalmazó bolhák (amelyek általában 4-6 nap alatt szintén elpusztulnak) más patkányra, vagy az emberre felkapaszkodva, vérszívásukkal terjesztik a kórt. A házi patkány szerepe a megbetegedésben azért jelentősebb, mivel szorosabb közelségben él az emberrel, és több bolha is élősködik rajta, mint a vándorpatkányon.
Leptospirosis (Iszapláz):
A kórokozók kivétel nélkül a bőr apró sérülésein át hatolnak az emberi szervezetbe.
A betegség általában 9-10 napos lappangási idő után, leptospirémia révén, enyhébb formában lázat, fejfájást, végtagfájdalmat, majd néhány nap múlva meningeális és vesetüneteket okoz. Súlyos, rosszindulatú formájában gyakran halálos kimenetű máj- és vesekárosodást, sárgaságot és vérzéseket idéz elő. Időben kezdett antibiotikummal gyógyítható.
A megbetegedés terjesztésében és fennmaradásában a patkányoknak kiemelt jelentősége van, amelyek – anélkül, hogy megbetegednének!!! a kórokozók természetes gazdái és fenntartói. Az ember a patkányok vizeletével való közvetlen érintkezéssel, vagy valamilyen közvetítő anyaggal (víz, nedves föld, iszap), többnyire fürdés alkalmával fertőződik, illetve fertőzött helyen (csatornában, kikötőben, bányában, rizsföldeken) dolgozva van kitéve a fertőzés veszélyének.
A megelőzésben a rágcsálók elleni védekezés különösen fontos
Trichinellosis (Fonalkór):
Különféle fonalférgek, nematodák által előidézett betegség. Általában 7-10 napos lappangási idő után az elfogyasztott, fertőzött húsból az emésztőnedvek hatására a lárvák a tokjukból kiszabadulnak, majd nemi érésük után a megtermékenyített nőstény a bélfalba fúrja be magát. Itt egy héten belül 1 500-2 000 eleven lárva születik, ezek a véráramba kerülve az egész szervezetet elárasztják, végül a harántcsíkolt izomzatba hatolnak be.
Kezdetben enterális tünetek jelentkeznek, majd magas láz mellett izom- és izületi fájdalom lép fel, a légző- és a rekeszizom érintettsége miatt pedig felületes légzés alakul ki. Toxikus idegrendszeri tünetek és a myocardium károsodása is észlelhető. A klinikai tünetek kialakulása és a beteg kilátásai a szervezetbe kerülő férgek számától függ.
A betegség jól gyógyítható. A diagnózis korai felállítását a kórelőzmény alapos feltárása, esetleg a féreg lárváinak a fogyasztott húsból történő kimutatása elősegíti.
A fertőzés forrása a kórokozóval fertőzött sertés és vaddisznó, amelyekből a fonalféreg a fertőzött hús vagy húsárú nyersen vagy elégtelenül főzött-sütött állapotban való fogyasztáskor jut az emberi szervezetbe.
A betegség terjesztésében és fennmaradásában a patkányok kiemelt je-lentőségűek. A szemétbe kerülő, fertőzött (trichinellás) hústól a patká-nyok fertőződnek, közöttük a betegség elsősorban úgy terjed, hogy a patkányok egymást és elhullott társaikat gyakran szétmarcangolják, felfalják. A sertések és vaddisznók pedig a fertőzött patkány, vagy ürülékének elfogyasztása révén fertőződnek.
A megelőzésben az állategészségügyi intézkedéseken és a fogyasztók tájékoztatásán kívül a rágcsálóirtásnak és az irtáskor elhullott patkányok összegyűjtésének van jelentősége.
Murin tífusz (rágcsáló kiütéses tífusz):
A különféle rickettsiák által előidézett, világszerte előforduló megbetegedés.Lefolyása tulajdonképpen egy igen enyhe, a ruhatetű által terjesztett kiütéses tífuszhoz hasonlít, fejfájással, lázzal kezdődik, majd 5-6 nap múlva jelennek meg a kb. 2 hétig tartó kiütések. A betegség antibiotikumokkal jól gyógyítható.
A kórokozó forrása a patkány, amelyről a fertőzés a bolha ürülékével a patkányok között kis bőrsebzéseken keresztül terjed. A levegőben keringő, vagy bolhacsípéskor a bőrre kerülő bolhaürülék közvetítésével kizárólag bőrsebzéseken keresztül, a viszketést enyhítő „bevakarással” az ember is fertőződhet.
A betegség elsősorban a melegégövi országok tengerpartjain fordul elő, ahol a patkányok nagyobb számban tartózkodnak.
Patkányharapási láz:
Közismert, hogy a patkányok az ember végtagjait gyakran megharapják. A harapás alkalmával a sebbe különféle, a patkány nyálmirigyében élő kórokozók kerülhetnek, amelyek kb. 10 napos lappangási idő után (a sebzés begyógyulását követően) az influenzához hasonló lázas megbetegedést idézhetnek elő. Mivel a sebzésen keresztül a tetanusz kórokozója is a szervezetbe kerülhet, ezért patkányharapás esetén minden esetben orvoshoz kell fordulni.Hazánkban a betegség elsősorban azon településeken élőket veszélyezteti, ahol igen rossz higiénés viszonyok uralkodnak és a rágcsálók jelentős mértékben elszaporodtak.
Vírusos hemorrhágiás láz:
A számos rágcsálófaj által terjesztett, vérzéses láz szindrómát hazánkban a hantavírusok idézik elő.
A betegség súlyos formájában a kis erek sérülnek, a bőrön, a szájban és a végbélben, illetve a szervezeten belül a mellhártyán, a szívburokban, a hasüregben és egyes belső szervekben (májban, szívben, vesében, lépben, tüdőben) elháríthatatlan vérszivárgások lépnek fel, amelyek halálos kimenetelűek lehetnek. A betegség leggyakoribb formája hazánkban a veseszindrómával járó hemorrhágiás láz. A vírus a rágcsálók váladékának belégzésével jut a szervezetbe. A világszerte előforduló hantavírusok rezervoárjai Európában elsősorban a különféle mezei és erdei kisrágcsálók, ritkábban a vándorpatkány.
Szórványos megbetegedés a szabadban való alvás, hadgyakorlat, rekreációs tevékenység során fordulhat elő. A megbetegedések tavaszi és nyári halmozódása a mezőgazdasági munkák során a szabadföldi rágcsálókkal való közvetlen vagy közvetett érintkezésre vezethető vissza. Zárt térben a fertőzött silóban, garázsban történhet fertőzés.
